A GPS története

A GPS, vagyis a Global Position System 1987-es megjelenése óta komoly fejlesztéseken ment át.

A rendszert alapvetően katonai célokra fejlesztették ki az amerikai hadsereg részére. Többek között ennek segítségével nyerték meg az öbölháborút.

A rendszer a felhasználó készülékének a földgömbön való elhelyezkedését adta meg. Ezt a lekérdezést sűrűn ismételve megkaphatták a jármű útvonalát. Ez a GPS nyomkövetés lényege.

A nyomkövető GPS technológiát feltalálása óta használják térképek készítésére, a pontos idő meghatározására és navigációra.

A globális helymeghatározás a Föld körül 20200 km-es magasságban keringő 24 műhold segítségével történik, amelyből a földi készülékek mindig legalább 4-et látnak. Így pontosan meghatározható a GPS készülék helyzete, további egy műhold elérése esetén pedig akár a tengerszint feletti magassága is.

A rendszer két részből áll: egy műholdakból álló “háló”, valamint egy földi vevő készülék. A műholdak a föld körül fix pályákon keringve sugározzák a GPS vevők által fogható jeleket. Ezek a jelek tartalmazzák a számunkra fontos információkat, úgy mint időkódok és földrajzi jelek. Ennek segítségével a földön járva bárhol megtudhatjuk saját helyzetünket, valamint a pontos idővel is tisztában lehetünk.

Maga a helymeghatározás egy bonyolult matematikai algoritmus, mely a háromszögelés elvén alapszik.